Világbajnokság 2015 Odense

(Létrehozva: 2015.11.30.)

31. FIG Világbajnokság (Gumiasztal, Tumbling és Dupla Minitramp)

Odense, Dánia

2015. November 26-29

A Dán Torna Szövetség szervezésében, és a Nemzetközi Torna Szövetség irányításával kerül megrendezésre a 2016-os rioi olimpiára válogató egyetlen qualifikációs VB.

Hatalmas az érdeklődés, és évek óta tart a felkészülés minden ország részéről. Csak a felnőtt egyéni férfi mezőnyben, több, mint 300 induló van a 41 országból. Itt méretteti meg magát Magyarország színeiben Törő Máté (Pattanj SE), és Juhász Zsolt (UTE). A kiutazó delegáció 4 fő jelenleg, és Dániában egészül ki 5-re Mátéval, aki szeptember óta a rendező országban készül a versenyre. Zsolt edzője, Juhász Judit, Máté edzőjeként, én, Ott Olivér (egyben a delegáció vezetőjeként is), és Kovács Tamás II. kategóriás nemzetközi biró alkotjuk a magyar csapatot.

November 22 vasárnap: az utazás napja.

A repülőn ülve, reményekkel tele, arra gondolunk mi is vár ránk majd Odensében. Annyit már tudunk, hogy a csütörtöki elődöntőig a jelenleg világelső kínai csapattal fogunk edzeni naponta többször is. gyakorlatilag 3 olimpiai bajnok lesz köztük, a 2008-as olimpiai aranyérmes Chunlong Lu, Dong Dong 2012 bajnoka, és a 2016-ra eddig papírforma szerint leginkább esélyes Gao Lei, aki 6db csavart triplát tartalmazó gyakorlatával a világkupa sorozat idei fordulóin eddig mindenkit lesöpört az asztalról.

Az, hogy ezzel az elit társasággal edzhetünk egy hétig, lehet motiváló, és sokkoló is a versenyzőkre nézve, de mindenképp hatalmas megtiszteltés, és egy különleges lehetőség lesz edzőként ilyet megtapasztalni. Alig várjuk, hogy megérkezve megpillanthassuk a csarnokot!

November 23, hétfő: edzésnap.

Dánia megmutatja a hűvös arcát, az érkezésünk előestéjén megjött a hó. Az ország széleit fjordok és szigetek cakkozzák. A Fyn sziget ad otthont Dánia harmadik legnagyobb városának, Odensének, ahol közel 200.000 ember él, és ahonnan a híres meseíró Hans Christian Andersen származik. A Fyn aréna, a verseny helyszíne, tágas, modern épületkomplexum, ahol 3 különböző helyen zajlanak az edzések. Mindhárom teremben 4-4 vadonat új Eurotramp Ultimate áll a versenyzők rendelkezésére. Hatalmas a mezőny, hatalmas a szervezés. Gumiasztal egyéni, szinkron, csapat, Duplamini, egyéni és csapat, és Tumbling egyéni és csapat világbajnokság zajlik női és férfi mezőnyben is. Pontos, és szigorú szabályok szerint közlekedhetünk egyik, másik helyszín között, be vannak osztva az étkezések, és a buszjáratok a szállásokra. a város egész területén vannak elhelyezve versenyzők, edzők, bírók, orvosok, sportvezetők, és szervezők. A város régimódi, skandináv jellegű, mégis erős angol beütéssel, kis utcácskákkal, és alacsony, de díszes téglaházakkal. a buszokon mindig izzasztó a hőség, ami kinti mínuszokkal nagyon rossz kombináció. Mi a Windsor Hotelben kaptunk szállást, amely nevéhez hűen, egy igazi angol kastély stílusával, de szerény méretekkel bíró ódon sarokházban van.

olimpikonok

Az edzések. A kínai és a venezuelai csapattal edzünk együtt. Hihetetlenek a kínaiak, gyakorlatilag mindenki olimpiai, vagy világbajnok közülük. igyekszem videózni, fotózni, lejegyzetelni minden mozdulatukat, hogy ezzel is továbbfejleszthessem a tudásomat, bár ez kissé Máté kárára megy, akire kevesebb figyelem jut így. Egyébként első naphoz képest nagyon jól állunk, Zsolti, ahogy láttam kicsit túlgörcsölte az edzést, Máté meg még nem pörgött fel eléggé, de nagyon jó formában van, és remélem, kiadja magából a maximumot!

lazulasMa fogadtak minket a városházán, és túl vagyunk az eligazitáson is, de mindennapra jut valami extra teendő az edzések mellé. Az ételek kiválóak, és nagyon bőségesek, néhe furcsák, de mindig frissek és finomak, így nehéz nem túlenni magunkat. Holnap kettőt is edzünk, remélem egyre jobbak leszünk, hogy csütörtökön az elődöntőben piríthassunk! Jó volt ma már találkozni a legtöbb régi ismerőssel, és az olyan ritkán látott csapatokkal, mint Ausztrália, Dél-Afrika, vagy éppen Puerto Rico, meg Columbia.

November 24. kedd

A mai nap 2x is el tudtunk menni edzeni. Korán keltünk, és nagyon csúnya időjárást kaptunk. Ónos eső, szél, sötétség egész nap. A két edzés között úgy döntöttünk nem jövünk haza, mert az b 2 óra utazás a szauna buszon, így volt időnk a csarnok adta lehetőségeket megismerni.

A szervezők előrelátó módon pihenő helyeket és játszótereket alakítottak ki az unatkozóknak. A fő pihenő téren hatalmas párnákon lehet lustálkodni, máshol egy-egy hangulatot sugárzó kis helyiségben, zugban kialakított tér áll rendelkezésre a pihenés és kikapcsolódás céljából, ahol társasjátékok, vagy éppen akadálypályák lettek kialakítva, üzenő fallal, stb.

csarnokVolt idő végre a többi versenyzővel, és edzővel is diskurálni, régi és új kapcsolatokat ápolni, kialakítani. Eltűnt arcokat felismerni a tömegben, és a friss felhozatalt is kicsit felmérni. Sajnálatos a tapasztalat, hogy csak az izraeli és a magyar csapat nem tud megjelenni egységesen. Lerí rólu nk messziről, hogy nincs mögöttünk az, ami a többi 40 ország résztvevői számára természetes. Nemcsak a delegáció mérete, és az orvosok, fizikoterapeuták hiánya tesz minket kívülállóvá, hanem ami kívülről egyből látszik: a felszerelésünk. Dél-Afrikától, Kínáig, Puerto Ricon, és Mexikón át mindenki vadonat új, a VB-magyar_csapatre készült pólóban, melegítőben, kinti, és benti cipőben, sporttáskával, hátizsákkal, pufidzsekivel, egyensapkával, és kesztyűvel jött el otthonról. Minket meg a delegációs buszok is csak akkor vesznek fel a megállóban, ha az oroszok, vagy az amcsik mellé állunk, és rájönnek, hogy versenyezni vagyunk itt, nem várost nézni. A delegáció 5 tagja nem tud 2 ugyanolyan melegítőt felmutatni, Zsolti a 2004-es, Jutka nénitől kapott melegítőjében, Máté egy 2008-ast szerzett egy osztálytársától, én megvettem a ’16-ost saját pénzen, Tominak nincs válogatott cucca… Be kell, hogy lássam: ciki a megjelenésünk, ma a fotózáson körbe aduk Máté melegítőjét, hogy legalább utólag úgy nézzen ki mintha.

Az edzések egyébként szépen lementek, eddig nincs ok aggodalomra, kerekedik a forma, és csütörtökre pont jó is lesz minden. Remélem holnap szebb időnk lesz, és láthatunk valamit a városból is!

November 25. szerda

Kicsit kitisztult az idő és csapadékmentes napnak nézünk elébe. Mivel csak délutánra van edzés kiírva, úgy döntöttünk megnézzük a belvárost. Reggeli után bementünk hát, és Andersen lábnyomait követve néhány fő nevezetteséget meglátogattunk. Különleges hangulata van az utcáknak, melyek hatalmas bicikli forgalommal, és kedves emberekkel vannak töltve.

katedr__lis plakat tenyerem

 Pár utca séta után megtaláltuk a színházat, egy-két múzeumot, templomokat, városházát, kis kávézókat, és cukrászdákat, sajtműhelyt, boltocskákat, és további mesebeli épületecskéket, tényleg, mintha cswak egy mesevilágban sétálnánk. Sajnos a fájós lábam miatt kb 1 óra után haza kellett jönnünk, de azt hiszem az ízelítő megmutatta nekünk a város szépségeit. 

utc__n

Most pihenünk egyet mielőtt elindulunk a város szélére a csarnokba, ahol utolsó edzésünket fogjuk a kínaiakkal megosztani.

Csodálatos élmény volt ismét a legjobbak között, a 3 nap edzés folyamán egyre jobban kibontakoztak a kínaiak emberileg is. Tetszett nekik, hogy mindent kameráztam, amit csináltak, és tudósítottam is egy részét a világ felé, így az utolsó edzés végén videókat cseréltünk, és kellemesen beszélgettünk, azt hiszem mondhatom, hogy jó viszonyban kívántunk egymásnak szerencsét a versenyre, és váltunk el egymástól, mint csapatok.

November 26. csütörtök – az elődöntő napja.

Kényelmes reggeli után 11-kor indultunk el a csarnokba, a verseny már zajlott, a 9 csoportra osztott felnőtt mezőnyben a 4. volt a miénk. A verseny előtt a kanadaiakkal edzettünk és ismét egy legendás versenyzővel volt szerencsénk megosztani ezt az órát: Jason Burnett olimpiai ezüstöt vitt haza Londonból 2012-ben, és egyébként is történelem a sportágunkban. Többször döntött nehézségi világrekordot, és minden gumiasztalos gyermek rajong érte a világon, aki látott már internetet, különleges személyiség, még én is kértem tőle autogramot, és örömmel vettem tudomásul, hogy nagyon barátságos volt a csapatunkkal a többi napon is.

fieldofplayAz edzés gond nélkül megvolt, kényelmes, nyugodt, és pontos gyakorlatokkal, hamar úgy döntöttünk, hogy készen állunk a megmérettetésre. Irány a pódium. Máté a csoportban az első. A 30 másodperces melegítés tökéletes, minden klappol (gondoltuk mi). Szólítás, nagy mosoly, és elkezdi Máté. Kis pontatlansággal egy elfogadható első gyakorlatot mutat be értéke 44,09, azt gondoltam ennél jobb szabadon választottra számíthatok, hiszen azt sokkal többet gyakoroltuk az utóbbi időkben. Közben Zsolti egy nagyon magas kötelezővel 46,325 pontot szerzett, ami egy erős középmezőnybe predesztinálta őt. Jöttek a szabadon választott gyakorlatok: Máté nagyon meg akarta mutatni a helyi csapatnak, hogy igenis számíthat rá a dán válogatott is akár, de az egyesülete előtt is bizonyítani akart. Sok lett a bizonyítási vágy. Amikor elkezdett vippelni, már éreztem, hogy ez sok lesz, át is futott a fejemen, hogy megállítom, mert ilyen magasra még korábban nem láttam felugrani, de addigra elkezdte a gyakorlatot. Határozott és kontrollált tripla bicska fél csavar után, csak egy leheletnyivel tolta előre a csípőjét a fél be fél ki duplához, ami így egy bő fél métert haladt előre, innen a tripla fél következett, melyet gyönyörűen helyén is tartott, de a nagy magasságnak nagy ára volt, a következő elem, sorrendben a 4. már elúszott. A fél be, fél ki bicska dupla továbbhaladt a gumiasztal vége felé, és Máté a keret fölé került, a választás egyszerű volt: a kereten végzi a gyakorlatot, kockáztatva a sérülést, vagy beteszi a lábait a hálóra, elforgatva az elemet, és kirepül a menekülőre. Így is, úgy is megpecsételődött a gyakorlat sorsa, Máté kiesett a hálóról, és ezzel a VB véget is ért számára. Csalódottság, és értetlenség járta át. Úgy érezte minden tőle telhetőt megtett, mind az utóbbi 3 hónapban, melyet Dániában töltött napi 4-5 óra felkészüléssel jól felszerelt magas teremben, ULTIMATE gumiasztalon, mind az előtte a sportágban eltöltött 10 évben, amikor a magyar körülményekből próbálta meg kihozni a maximumot. Mind testileg, mind szellemileg nagyon összeszedett volt, és rögtön tudta, hogy túl sokat tett fel egy lapra, amikor saját magát próbálta meg túlszárnyalni élete első felnőtt VB-jén. Zsolti maradt az ország reménye, régóta küzdött sérülésekkel, vívódott a körülményekkel, de most úgy jött ide, hogy megcsinálja. Magunkba fojtva érzéseinket azt figyeltük, hogy legalább ő megvédje a becsületünket. Zsolti is nagyon magasan kezdi a tripla bicska felet, és a 2. elemből, bár mi nem láttuk onnan, hogyan, csak utólag videóról, csúnyán eldobta magát. Szerencsére testileg nem sérült meg! Ismerem egy ideje, de most láttam először úgy elkeseredni, hogy elsírta magát. Az edzőjével együtt sírt, tragikus lett számunkra ez a felnőtt VB. Csütörtökön már nem sokat beszélgettünk, csendben néztük a többi versenyzőt, és a gondolatainkkal birkóztunk. Fejtegettük az okokat és bánatosan vacsoráztunk.

Máté volt az egyetlen, aki hamar felállt, tapasztalatként, lehetőségként élte meg, és, bár csalódott az eredményben, de egy állomásként tekint a mai pillanatra.

November 27-29 döntők hétvégéje.

Miután a továbbjutás halvány reménye is kimosódott a fejünkből, (na, nem mintha lett volna rá esély), a középdöntőt, és a döntőt már végigszurkoltuk kedvenceinknek.

A hatalmas Fyn Aréna zsúfolásig telt az utolsó napokra, mindenki látni akarta, ahogy a gumiasztalozás történetének eddigi legnépesebb, és legnagyobb világbajnokságán összecsapnak a nagyhatalmak.

A kínaiak elsöprő tudását, a a japánok brutális bevállalását, az oroszok kőkemény akaratát, és a fehérorosz „kisfiú” hihetetlen technikáját mérték össze a döntőben, és nagyon szoros volt a verseny!

A tumblingban a triplaszaltó egész csavar a döntőben szinte kötelező elemmé vált, a duplaminit 4-es szaltóval sem lehetett megnyerni, de a dupla szuplé 5-ös, igen ÖTÖS! csavar is kevésnek bizonyult itt!

A gumiasztalon aztán elszabadult a pokol. Szabadon választottban 18,345 mp-ig tartózkodott a levegőben a 23 éves Gao Lei (Kína) miközben megismételte a döntőben a híres 6 triplás gyakorlatát, amit olyan precizitással, és olyan magasan mutatott be, hogy az elsöprő erejű volt. A gyakorlat sosem látott 62, 245 pontot eredményezett! A fehérorosz 19 éves Hancharou Ulidzislau volt az egyetlen, aki megtudta szorongatni, miután a kínaiak egymást ütötték ki a döntőből, a világbajnok Tu Xiao már az elődöntőben kiesett, mert bár 24-en jutottak be 130-ból, de ő 5.-ként a 4. kínai volt, így a szabályok értelmében távoznia kellett. Az olimpiai bajnok és 3x-os világbajnok Dong Dong ugyanígy járt a középdöntőből a döntőbe jutásért, amikor is már csak ketten mehettek tovább egy nemzetből. Végül, amikor a döntőben a 2. legjobb kínaiból Jinyu Xiao rontott, teret adott a dobogón a többieknek, akik oroszlánként vetették rá magukat. A fehérorosz hihetetlen tökéletességgel, és 18,340-es (tehát -0,005-ös hátrányú) Time of Flight-tal és 61, 740 ponttal vitte az ezüstöt, míg a legesélyesebb orosz, Dimitri Ushakov apró pontatlansága után, a szintén ifjonc, de nagyon megbízhatóan ugró Andrey Yudin lett a 3. 61,705 ponttal. A japán Masaki Ito még mindig 61 pont feletti eredménnyel az egész japán csapatot örömkönnyekre ítélte a 4. helyével, aki oly sok elszalasztott japán éremesély után, a szinkronos hatalmas és érthetetlen rontásából felállva, igazi sportemberként állt helyt az egész csapat nevében, és bár érmet nem szerezve de egy gyönyörű gyakorlattal koronázta meg a japán delegáció napját!

dongoscarHihetetlen élmény volt testközelből látni ezt a történelmi viadalt, és együtt létezni ezzel a hangulattal ez héten át. Nem csoda, hogy a banketten aztán volt ereszd el a hajamat. Mindenki megadta a módját az önfeledt szórakozásnak, Austin White az amerikai duplaminis világbajnokként jelentette be a visszavonulását, az álompárok Oscar-gálára illő ruhakölteményekben tündököltek, míg a bolondok különböző jelmezeket húztak, hogy tánckoreográfiáikkal szórakoztassanak mindenkit. A kanadai edző Dave Ross, bár elmúlt 70, de hip-hop tánc közben pörgette meg az est legszebb lányait, és mindenki önfeledten ünnepelte a remek esemény élmény dús napjait.

Összefoglalva: Bár nem nyerni jöttünk, csak magunknak bizonyítani, mégis keserű szájízzel távozik a delegáció egy része, mert többet várt magától. Viszont arra sincs időnk, hogy leülepedjenek az élmények, mert már kezdődik is a WAGC, vagyis a korosztályos VB, ahol 3 magyarért lehet szorítani, és több, mint 1300 főnyi delegáció lepi el a várost hétfőre.

További jó szurkolást!

Ott Olivér 

Copyright 2010. DD Standard Kft. ©